A külhoni magyar nyelvű felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók erős szakmai motivációval választják a pedagógusi pályát, annak ellenére, hogy a szakma társadalmi elismertsége eltérő, és nagy többségük e pályán szeretne később elhelyezkedni - derült ki abból a kutatásból, amelynek eredményeit a Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján mutatták be 2015. október 2-án. 

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az MTA Domus Szülőföldi Ösztöndíjának közös támogatásával megvalósult Kárpát-medencei kutatás során mintegy 2000 hallgatói kérdőívet gyűjtöttek be, lefedve ezzel négy szomszédos ország (Szlovákia, Románia, Szerbia, Ukrajna) összes olyan intézményét, ahol részben vagy egészében létezik magyar tannyelvű óvó- és tanítóképzés, azaz 15 város összesen 23 intézményét.

Kutatásuk alapján látható, hogy a külhoni magyar pedagógushallgatók alacsony társadalmi státusból érkeznek, többnyire elsőgenerációs diplomások. Az érdeklődési körnek megfelelő és anyanyelven történő továbbtanulás minden régióban az első helyen szerepelt, de az oktatók képzettsége és az intézmény jó hírneve is befolyásolta a választást. A felmérés szerint a legjobban a felvidékiek, a legrosszabbul a kárpátaljai magyarok beszélik a lakhelyük szerinti állam nyelvét.

Megállapították azt is, hogy a megkérdezett hallgatók elégedettek képzőintézményük oktatási színvonalával, a leginkább a kárpátaljaiak. A négy régió közül háromban több mint 90 százalék gondolta úgy, hogy a pedagógusképzés gyakorlati része jól szervezett. A pedagógushallgatók átlagosan 72 százaléka szeretne pedagógusként elhelyezkedni, a pozitív kötődés a Vajdaságban a legmagasabb (81 százalék), Erdélyben a legalacsonyabb (70 százalék). A pedagógus szakma anyagi megbecsültségének megítélése a Vajdaságban és Erdélyben volt a legkedvezőbb, míg a legkedvezőtlenebb a Felvidéken és Kárpátalján.

Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője kiemelte: a nemzetpolitikai gondolkodásban és az egyes lépésekben a külhoni magyar pedagógusok kulcsfontosságú helyet töltenek be. Közös cél a külhoni magyarság megtartása és szülőföldön való boldogulása feltételeinek javítása, ami elsődlegesen a magyar identitás megőrzésével és a magyar közösségek megőrzésével érhető el - mondta. Közismert tény, hogy a magyarságtudat kialakulásának és személyessé válásának helyei a magyar oktatási-nevelési intézmények, az anyanyelvi oktatás az egy közösséghez való tartozást fejezi ki és a részesedést a magyar kultúrából - fogalmazott a főosztályvezető.

Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke emlékeztetett: 1997 óta támogatják a határon túli magyar tudósokat a Domus ösztöndíj keretében, 2000-től kifejezetten a szülőföldön való munkát is segítik. A mostani kutatás jelentőségét abban látja, hogy kifejezetten a pedagógusokkal foglalkoztak, és az ő pályaorientációjukat vették górcső alá.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója kiemelte: azt szeretnék, hogy a külhoni magyarságnak juttatandó források minél jobban hasznosuljanak, korábban vizsgálták már az iskolaválasztást, illetve áttekintették az oktatás minőségét is az érintett külhoni magyar intézményekben. Ebbe a sorba illeszkedik a mostani pedagóguskutatás. A konferencia összegzéseként megfogalmazódó javaslataikat eljuttatják a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak.